Nem rég tudatosult bennem a tény, hogy idén harminc éves leszek. Azonnal felpörögve összecsődítettem a barátnőimet a közösségi hálón, hogy a szülinapomon nem csinálhatnak semmi mást, csak engem ünnepelhetünk. Nem akarok 30-as lufikat, vagy ha mégis, akkor rószaszín szivecskéket. Meg amúgy is mindenki viccnek fogja hinni, hisz nem nézek ki annyinak. Inkább 20-nak. És akkor nyomban nyavalyogtam, de jó lenne annyinak lenni. Hugom egyből szólt, hogy dehogyis. Hát igen, 20-nak kinézni, ilyen agyallal. Ó, kérlek Istenem! 🙂 Szóval megbeszéltük, hogy addig minden buliba az én fiatalságomat fogjuk ünnepelni. Beleegyeztek :).
Szóval pár hónap és harminc. Két hosszúnak mondható kapcsolat után, szingliként. Igazából régóta erre vágytam. Sokszor élvezem is, sokszor nem annyira.
Pár hónap és harminc. Itt állok (na jó, a paplanba burkolózva üldögélek/ fekszem az ágyamban) 29 évesen. És már három hónapja egy szexkapcsolatba bonyolódtam egy férfival. Tegnap megnéztem egy csomó Szex és New York sorozatot. Annyira aktuális volt. Leírogattam a gondolatokat, amiket teljesen be lehet(ne) építeni a kis életembe. Íme pár gondolat:
“Állítólag ha egy nő szeretkezik valakivel olyan érzelmi kötődések alakulnak ki benne, amelyek elárasztják az agyukat egyetlen légyott után. Úgy mint:
– vajon tetszem neki
– vajon fel hív még
– és a klasszikus, vajon hová fog vezetni ez az egész?
Ha férfiakról van szó, vajon miért borul sötétség az agyunkra, mikor épp világosan próbálunk látni.”
Egész életembe ezen agyalok. Ti nem? Mikor fogok soha többet! nem agyalni?
A szexpartnerem nem ideális férfi. Nem nézek fel rá, egyáltalán nem apakép, vannak rossz szokásai. Én még is bele-belehalok, amikor az üzimre azt írja, ma nem ér rá. Minden egyes alkalommal, mikor eljövök tőle, azt érzem ez egy tökéletes éjszaka volt. Mert igen. A szex frenetikus. Nem ez rossz szó. Kibaszott jó. Nincs rá jobb szó. De erről majd még később. Szóval mindig belehalok. És tegnap arculcsapásként jött a felismerés, amelyet Carry Bradshow szájából hangzott el a kis laptopom képernyőjén.
“Az a ciki ha azt gondolod szeretőt tarthatsz, mert amúgy nem vagyok szeretőnek való”.
Bakker, nem vagyok szeretőnek való?
Két diplomám van, 4 nyelven beszélek, formás a testem, az arcom szép. De a normális férfiak kihaltak.
Na jó, helyesbítek. FOGLALTAK!
Egy és 9 hónapja minden egyes nap levelezek, chatelek, telefonon beszélek egy férfival. Intelligens, humoros, egymás szavába vágunk, és maga az álompasi(m). Magas, szőke, olyan belehalós. Soha soha nem találkoztunk. Azt mondta, nyugodjak meg, egyszer fogunk. Idén megkéri a barátnője kezét. Azt hiszem örülök neki. Azt hiszem.
Szóval ilyenekről fogok írni. Van mit mesélnem. Néha lírai hangon, néha teljesen hétköznapian.
Kicsit káosz lesz, olyan mint én! Kicsit hullámzó, ami teljesen én!
Jövök, ha elkap az ihlet, vagy csak a magány!
Szép estét! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: